Bertha János : Walter van Hauwe furulyamódszertanáról
Bertha János : Walter van Hauwe furulyamódszertanáról
A XVIII.században nagy változások történtek a zenei életben.
Az opera népszerűbb lett, a szimfonikus zenekar nagyobb, a szalonok helyébe a hangversenytermek léptek, és ennek következtében a hangszereknek is modern értelemben véve "igazivá" kellett válniuk: hangosabbá, teltebbé, nagyobbá, terjedelmesebbé, az új zene által megkövetelt dinamikára alkalmassá.
A legtöbb hangszer azonban ennek a hangzási ideálnak nem felelt meg, és ezért átalakították őket.
Így változott a clavichord zongorává, a chalumeau klarinéttá, a hegedűn, a fuvolán és az oboán pedig szerkezeti változtatásokat végeztek. De nem mindegyik hangszernél történt így.
A speciális szerkezetűek nem fejlődhettek tovább.
A csembaló a korlátozott dinamikai lehetőségével, a viszonylag kisebb hangerejével, halk hangzásával, a bonyolult elrendezésű húrjaival nem adott lehetőséget nagyobb mérvű átalakításra.
Ugyanez történt a viola da gambával is. Ennek a hangszercsaládnak csak a legmélyebb hangú tagja, a nagybőgő élte túl jelentősebb változtatások nélkül ezt az időszakot, és ma is használják a modern zenekarokban.
A furulya érzékeny hangzásával, korlátozott hangerejével, a távol eső hangoknál fellépő intonációs problémáival lassan a feledésbe merült. Helyette inkább a harántfuvolát részesítették előnyben.
Differenciált crescendókat és diminuendókat, hangos mély vagy lágy magas hangokat a mi "egyszerű" hangszerünkből nem lehetett előhozni. Ez "nem tiszta" - érveltek az akkori játékosok -, és nem is tévedtek egészen. Amikor pedig a furulya az 1900-as évek körül újra előkerült a feledés homályából, akkor a játékosok ugyanazon problémák előtt álltak, mert a furulya még mindig nem versenyezhetett a zenekari hangszerekkel. A későbbi években, mikor a kamarazene egyre inkább teret nyert, a furulya is kiállta az összehasonlítást más hangszerekkel. A mai játékosok pedig a régi és az új technika alkalmazásával javították és fejlesztették, mely a nem várt hangzási lehetőségek egész sorát tárta fel"- olvashatjuk van Hauwe könyvében.
A furulya 1750-től egy XIX. század végi angliai hangversenyen történt megjelenéséig teljesen hiányzott a zenei életből. Az a tény, hogy ezen a hangversenyen a játékos bedugaszolta a hüvelykujj-lyukat, úgy gondolván, hogy az tévesen került erre a helyre, mutatja azt a hosszú utat, melyet a mai zenei gyakorlatba már beépült hangszer megtett.
Először 1950 után tudta megvetni a lábát, mint a zenei nevelés és a műkedvelő előadások hangszere. De idővel a hivatásos zenészek körében is jelentőssé vált. A művészi színvonal emelkedésével párhuzamosan folyt a régizenei előadásmódra vonatkozó fontos zenetudományi közlemények megjelentetése is. A közelmúlt legismertebb szólistái közül Hans Martin Linde (Svájc) és Frans Brüggen (Hollandia) tette a legtöbbet a hangszer elismertetéséért.
Walter van Hauwe, ennek az elfeledett és újra felfedezett, majd népszerűvé vált hangszernek módszertanáról, játékkultúrájáról mindent leír, amit csak tudni lehet.
F. Brüggen a furulyázás koronázatlan királya írja: "Nem hiszem, hogy volna alkalmasabb személy, mint Walter van Hauwe, aki könyvet írhatna a furulya technikájáról, módszertanáról".
A szerző biztatására és segítségével láttam hozzá a "Moderne Blockflötentechnik I-II-III." kötetének hazai megjelentetéséhez.
Czidra László,- a közelmúltban elhunyt furulyaművész, tanár - is évek óta sürgetett a mielőbbi kiadással, amely anyagi okok miatt váratott magára.
Megjelentetéséhez ajánlásokkal rendelkezem továbbá
• a Magyar Zeneiskolák Szövetségének tiszteletbeli elnökétől
• Békefi Antal Attila megyei szaktanácsadótól, tanszakvezető tanártól.
A blockflöte - amelyet hazánkban furulya néven ismernek a legtöbben, nem összetévesztendő azonban az un. népi furulyával, amely felépítésében stb. teljesen különbözik a most tárgyalttól - a reneszánsz és barokk egyik legnépszerűbb hangszere volt.
Zeneoktatásunkban hiányt pótló, olyan módszertani alapműről van szó, amelyet a világban sikerrel és megelégedéssel használnak az alapfoktól egészen az akadémiai tanulmányokig.
A magyarországi furulyaoktatás évtizedeken át a legmostohább gyermek volt a zeneiskolai tanszakok között. Annak ellenére történt ez így, hogy ez az a hangszer, melyen talán ma is a legtöbben tanulnak.
Tanításához módszertani kiadvány, tanári kézikönyv magyar nyelven mindeddig nem jelent még meg.
Az első kötet négy nagy fejezetet tárgyal:
I. A furulya tartása
(A jobb és bal kéz, az ajkak, a kedvező súlyelosztás)
II. Az ujjak mozgásáról
(Ez a fejezet a tulajdonképpeni mozgástól kezdve, a "féllyukak"problematikáján túl fogástáblázatot, és ujjkombinációkat is kínál gyakorlatokkal kiegészítve.)
III. A légzésről
(A hangszer speciális tulajdonságait figyelembe véve tárgyalja ezt a fejezetet, úgy hogy a lehető legszebb, igazán "furulyás-hangzás" megtanulása minden játékos sajátjává váljon.)
IV. Az artikulációról
(A furulya bármelyik másik fúvós hangszernél jobban igényli a nyelvi aktivitást, az artikulációt azért, hogy a maga sajátos nyelvén szólalhasson meg. A furulyán szegényes artikulációval játszani époly kevéssé meggyőző, mintha valaki olyat szeretne elmondani, amit senki sem ért meg. Ennek megfelelően ír: a mássalhangzókról, a nyelv helyzetéről szimpla T és D-nél, a duplanyelvről, a Kés G mássalhangzókról, a legato-,portato-és staccatóról.
Remélem, hogy akik veszik a fáradságot, hogy lépésről lépésre áttanulmányozzák, kipróbálják gyakorlatait, szakmai fejlődésüket tapasztalva megelégedéssel mondanak majd róla bírálatot.
Természetesen minden ember más, ezért tanárra, tanítványra egyaránt érvényes, hogy a kötetben szereplő megjegyzéseket, tanácsokat, ki-ki saját adottságaihoz igazítsa.
Ez a furulyaiskola és folytatása nem lehet az egyetlen és biztosan üdvözítő módszerek tárháza, de hiszem, hogy mindenki megtalálja benne azt, amitől tanítása, játéka jobbá válhat.
Néhány szó a szerzőről:
Walter van Hauwe 1948-ban Hollandiában született.
Zenei tanulmányait Hágában a "Koninklijke Konzervatóriumban" Frans Brüggennél végezte.
"Cum Laude" minősítéssel diplomázott 1969-ben.
Blockflötén (furulyán) és fuvolán egyaránt játszik, a középkori, reneszánsz és barokk zene specialistája.
A Little Consort,- régizenét játszó együttes - alapítója, gyakran kamarapartnereKees Boeke, Frans Brüggen, Bob van Asperen, Wouter Möller. Több közös hangfelvételt készített a Leonhardt Consorttal és a Nicolaus Harnoncourt vezette Concentus Musicus Wien együttessel.
Jelenleg Amszterdamban tanít a Sweelinck Konzervatóriumban. Szerte a világon koncertezik.
Több hangversenyt adott már Európában, Japánban, Ausztráliában és az USA-ban.
A régi mesterek művein túl egyre gyakrabban megszólaltatja századunk zenéjét.
Fertődi Blockflöte Együttes - Reneszánsz és barokk kamarazene (CD)- 2003., 2005.
A Fertődi Blockflöte Együttes
A régi zene - amelyet iskolánkban a blockflöte tanszak testesít meg - egyik fő arculatát jelenti az intézménynek.
Az együttes 1991-ben alakult - a zeneiskola továbbképzős növendékeiből.
Az 1992, -95, -98-ban és 2001-ben Budapesten rendezett országos verseny döntőjében minden alkalommal eredményesen szerepelt.
1995 és '98-ban, szólókategóriában három tanuló részesült országos harmadik, illetve megosztott második-harmadik helyezésben.
További rangos elismerések jellemzik eddigi munkájukat; mint például a Regionális Kamarazenei Fesztiválon elnyert Fesztivál (1998) és számos Különdíj (1997, 2000), a Kultúrával a Nyugat Kapujában elnevezésű nemzeti fesztiválon (2000) aratott siker.
2001-ben, a Bartók Rádió "Most mi muzsikálunk" sorozatában a szombathelyi Bartók teremben készült velük hangfelvétel.
A közel tíz éve alakult Blockflöte Együttes több önálló hangversenyre is kapott meghívást. 1998-ban azon tizenkét együttes egyike lehetett, aki Magyarországot - megyénkből egyedüliként képviselte az V. Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválon Barcelonában.
Tagjai:
Művészeti vezető: Bertha János
Bella Tünde- szoprán, alt- (13,20,21,22)
Benkő Viktória - alt, tenor- (1,2,3,4, 18,19)
Dollmayer Ágnes - alt, tenor-(1,2,3,4)
Dollmayer Katalin - szoprán, alt-(1,2,3,4, 18,19)
Fülöp Judit - alt, tenor, basszus-(1,2,3,4,14,15,20)
Horváth Attila - ütőhangszerek, szopraninó, szoprán, alt-
Horváth Veronika - alt-(1,2,3,4,14,15,19,20)
Varga Márton - szopraninó, szoprán, altfurulya, ütőhangszerek. (1,2,3,4,13)
Pálmai Éva - virginál, csembaló(18)
A hangfelvételen közreműködött:
Barcza Bea- csembaló (21)
Szekendi Tamás- csembaló (22)
Horváth Friderika- gordonka (21)